Már több, mint 5 napja nem láttam a szerelmemet. Olyan rövid idő, de nekem hónapoknak tűnik. Borzalmason és őszintén szeretem! Ez nem is lenne, annyira nagy baj, de még az interneten sem tudunk beszélni sajnos. És így rossz! Remélem hamar eltelik ez a 2 év, amíg suliba járok, utána elmehetek dolgozni, és összeköltözhetünk! Alig várom. Minden nap, amit nem töltök vele, kész szenvedés. Folyamatosan rágondolok, éjjel-nappal. Hála neki, megtudhattam, hogy mi is az igaz szerelem. 


Mostanában többen kérték, hogy meséljem el nekik, hogy hogyan ismerkedtünk meg, hogyan jöttünk össze. Mindig azt feleltem, hogy ez egy hosszú történet! Ez nem igaz, csak úgy gondolom, hogy nem tartozik mindenkire. Nekünk az egy nagyon-nagyon vicces emlék! Annyit elárulhatok, hogy nem annyira hétköznapi! XD