Szülői tiltás....

 Hétfőn bent aludtam a kollégiumban, mivel több osztálytársam is bent maradt! Nagyon jól éreztem magam velük. Pókereztünk és rengeteget beszélgettünk, hülyültünk. Nagyon jó volt! Csak az szomorított el, hogy Zoli nem lehetett ott Velem. De sebaj, ma délután telefonáltak, hogy szerdára és csütörtökre lenne munka a tescoba Mezőberényben. Egyből igen-t mondtam, legalább összekötöm a kellemest a hasznossal. Végre találkozhatok az én egyetlenemmel és még pénzt is fogok keresni! Egy keveset. 

Valamelyik nap gondolkoztam a blogomon és úgy mindenen. És arra jutottam, hogy kevesebb rövid idézet lesz benne és kicsit több saját "alkotás", de nevezzük inkább csak saját gondolatmenetnek! Hisz egyszer úgyis újságíró akarok lenni, akkor miértne gyakoroljak itt?!

 Vannak páran, akik szeretnének többet megtudni rólam, de most erre megint csak nem kerítek sort, mert van egy fontosabb téma, amit én előtérbe szeretnék helyezni. Szóval nézzük a mai világ egyik általános, de nagy problémáját. A szülők és az udvarlók közti "konfliktust".

Manapság sokan tapasztalják azt, hogy ha udvarolnak egy lánynak és, ha a szerencse is melléjük áll, akkor meg is kaparintják, viszont, amikor (végre) oda kerül a sor, hogy a szülők megismerjék őket, akkor zárt kapuk várnak rájuk. A szülők elzárkóznak attól, hogy megismerjék őket, kialakítanak magukban egy képet róluk és ehhez a képhez méltóan viselkednek. A gyereküknek persze ezzel sok gondot okozhatnak. Az esetek többségében mégis azt vesszük észre, hogy kikészítik a saját lányukat, mert képtelenek arra, hogy megismerjék az udvarlót. Még csak meg sem próbálkoznak azzal, hogy esetlegesen pár szót váltsanak vele, hogy kiderüljön hamis képet alkottak. A gyermeket választás elé állítják, vagy ők, vagy az udvarló. A lány mit fog választani szerintetek egy idő után? Amíg bírja, addig kitart a barátja mellett, hiszen szereti, viszont egy idő után feladja, és a szülők oldalára áll. Hiszen velük él együtt és az sem segít, hogy szinte naponta el kell viselnie az oltást a srác miatt. Jól van ez így? Nem hiszem.

Sokaknak azt is tiltják, hogy barátjuk legyen addig, amíg középiskolába jár, vagy amíg el nem végzi a főiskolát, egyetemet. Vannak, akiket korhoz kötnek. Esetlegesen 18 éves koráig nem lehet barátja. Miért pont 18 éves korig kötik? Rendben van az, hogy iskolához kötik, viszont ez is hiba. Okés, hogy azt akarják jól tanuljon, de ezt barát mellett is meg tudja tenni. A kor meg... Nekem az a véleményem, hogy a lányok manapság már korán kapcsolatban akarnak lenni, még ha éretlenek is egy kapcsolatra. Mert ma már az a menő, ha barátjuk van. Az általános iskolásoknak az a menő, ha középiskolás a barátjuk, a középiskolás csajoknál meg az, ha végzős, vagy egyetemista a pasijuk, hogy felvágjanak a többi lány előtt. Tényleg ez lenne az értelme egy kapcsolatnak? Viszont térjünk vissza a szülő problémára, mert kicsit eltértem a témától. De miért van ez a tiltás is, ha már felmerült? Ha a lány pasit akar magának, akkor titokban fogja csinálni, most akkor az jobb? Nem egyszerűbb, ha tudnak róla, hogy van barátja és az meg még jobb, ha ismerik is az illetőt nem?

Szerintem az a jó, ha a szülők tudják, hogy a gyermekük kivel jár, kivel van kapcsolatban. Ezért meg kell ismerni őt. Mert, ha nem ismerik és előítéletük alapján cselekednek, akkor lehet egy jó modorú srácot küldenek el a lányuk mellől, míg egy kész bűnözőt pártolnak a lányuk mellé.

Az én nagyszüleim örültek, amikor bemutattam neki Zolit. Bár inkább a legelső alkalomról inkább ne beszéljünk, de azóta nagyon kedvelik. Térjünk át mondjuk a 2. találkozásukra. Akkor tatám leült vele beszélgetni és megismerte. Mivel rendes srác Zoli, így tatám nem is visszakozott ellene. Azóta minden találkozáskor megisszák a kis köszöntő, és búcsúzó felesüket! xd Mamám más tészta volt. Ő nem igazán jól mutatja ki az érzéseit, de ő is nagyon sokat beszélgetett vele. És ő is megkedvelte. Egyébként meg szerintem az is hülyeség, hogy a szülők döntik el, kivel legyen a gyerekük. Azért, mert nekik esetleg nem jön be az illető? A lányuknak kell, hogy megfeleljen az udvarló legfőbbképpen, nem pedig nekik. Persze az jó, ha az udvarló kijön a szülőkkel, de ha esélyt sem kap arra, hogy jó benyomást keltsen, mert alapból el van ítélve, akkor mihez kezdjen? Csak reménykedhet abban, hogy a lány kitartó lesz addig, amíg meg nem tudnak "szabadulni" a szülőktől, viszont tapasztalataim szerint sok lányt megtört már a "szemét" szülők átka.

Már több, mint 5 napja nem láttam a szerelmemet. Olyan rövid idő, de nekem hónapoknak tűnik. Borzalmason és őszintén szeretem! Ez nem is lenne, annyira nagy baj, de még az interneten sem tudunk beszélni sajnos. És így rossz! Remélem hamar eltelik ez a 2 év, amíg suliba járok, utána elmehetek dolgozni, és összeköltözhetünk! Alig várom. Minden nap, amit nem töltök vele, kész szenvedés. Folyamatosan rágondolok, éjjel-nappal. Hála neki, megtudhattam, hogy mi is az igaz szerelem. 


Mostanában többen kérték, hogy meséljem el nekik, hogy hogyan ismerkedtünk meg, hogyan jöttünk össze. Mindig azt feleltem, hogy ez egy hosszú történet! Ez nem igaz, csak úgy gondolom, hogy nem tartozik mindenkire. Nekünk az egy nagyon-nagyon vicces emlék! Annyit elárulhatok, hogy nem annyira hétköznapi! XD

Dohányzás...pfúúúúj!

Következő témám sok mindenkinek nem fog tetszeni, főleg azoknak, akik dohányoznak. De azért olvassátok el :)

Most a cigaretta és a mai fiatalságot fogom boncolgatni. Mostanában egyre több tizenéves kezében látni cigit és lényegében annyira nem is zavarna, ha néhány embernél lenne, de ha azt mondom minden másodiknál van már hazudok, mert az emberek legalább 80% cigizik manapság, legalábbis 10-20 év között erősen. 

De mi a jó ebben?

Sokan azt mondják így vezetik le a feszültséget és ezért cigiznek. De ez akkora baromság. Mindig feszültség van bennük vagy mi, hogy egész nap szívják azt a szart? Meg mennyi pénzt kidobnak rá. 

Ha azt nézzük, hogy egy doboz 600 Ft (fogalmam sincs mennyi, de e körül lehet szerintem) és napi egy dobozzal szív el az illető, akkor az már egy hónapban 30*600 = 18000 Ft. De mivel 12 hónap van egy évben, akkor az már 12X az előző összegnek, vagyis 216000 Ft egy évben. 

Tényleg van erre pénz a mai világban, mikor ilyen megszorítások vannak? Úgy látszik sokaknak igen és főleg úgy, hogy többségük még tanul, nem keres pénzt. Honnan szerez rá pénzt? Gondolom a szüleiktől. A legtöbb gyereknek a szülei meg nem is tudják, hogy a gyerekük dohányzik, szóval akkor a pénzt sem pont arra adják, ha kérnek egyáltalán ezek a fiatalok rá. 

Akiknek családjuk van és cigiznek, azok nem gondolnak arra, hogy tőlük von meg valamit! Hogy annyival kevesebb lesz a gyerekeinek, a feleségének vagy bárkinek. 

Azt meg megint csak nem tudom mi a jó benne. Büdös lesz tőle a ruha, az emberek ujja és még ártalmas is. Nem biztos, hogy a dohányzásba hal bele az ember, hanem a sok kátrányba, ami a dohányzással együtt jár. Persze ez annyira nem érdekes. 

Barátom is cigizik, amikor épp azután jön oda, hogy épp elszívott egy szálat, és megcsókol, olyan érzésem van, mintha egy hamutálat nyalogatnék, undorító és büdös!!!!!!

Bár én azt sem szeretem, ha mellettem rágyújt valaki. A múltkor is ülünk haverokkal az Ágasban és bejön 2 másik haver, vagyis inkább csak Zoli haverjai, az egyik mellettem ül le, erre kérdezés nélkül rágyújt és még felém is fújja a füstöt. Hát bazd meg! Legalább lehetne annyi tisztelet az emberekben, hogy megkérdezik: "Bocs, nem zavar, ha rágyújtok?", vagy legalább a füstöt fújja más felé.  Sok poszt volt erről a Demotiválon is mostanság. 

Sokan, akik dohányoznak még mellé kész hazudozik is. Ha rajta kapják őket otthon, hogy füst szagú a ruha még azt mondják, nem nem én dohányoztam, hanem ahol voltunk sok volt a füst. Legalább annyi becsület és bátorság lenne az emberekben, hogy bevallják a dolgokat. Kész undorító, ahogy a szüleik szemébe is hazudni tudnak. Nem értem, hogy nem szárad le a pofájukról a bőr... 

Összefoglalva szerintem semmi haszna nincs a dohányzásnak. Felesleges pénz kidobás és ártalmas is. De, aki akarja az szívja én nem szólok bele, csak azért figyeljünk már oda másokra is, ne csak magunkkal törődjünk!

Az élet nehéz.

Na igen..! Hányszor is hangzik el az életben ez a három szó.. Buta kérdés. Mondhatni, hogy az egész életünket végig kíséri. Manapság mindenért meg kell küzdeni. A munkáért, a pénzért, mások tiszteletéért, a szeretetért. Tényleg nehéz. Sokszor amikor azt hiszed, hogy mindjárt célba érsz, elbuksz. Aztán megpróbálod újra. És újra. És újra. Belefárad az ember. Ezért nem lehet hibáztatni senkit.

De! Addig a pillanatig, amíg nem érzed úgy, hogy azért a dologért mindent megtettél, kihoztad magadból a 100%-ot és így sem éred el.. Nos, ebben az esetben meg lehet érteni, ha az ember feladja. Viszont, amíg nincs így, nem dőlhetünk hátra.

,,Az élet szép, de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!''

 

 

És és és....Tegnap délután átvettem az érettségi bizimet!!! Szóval már nekem is megvan! :) Nagyon örülök neki, de meg is szenvedtem érte....:)))))

Egy csodálatos hetet tölthettem újra Vele! Eszméletlenül szeretem! És most 1 egész héten át csak a miénk volt a ház! Boldog voltam! Szeretem!

Falu..az a hely,ahol az egyik végén fingassz és a másik végén már azt beszélik,hogy befostál :'D

Fél éve együtt!!! Ez most Neked szól!

A szívem csordultig van örömmel, hiszen már fél éve, hogy vagy nekem.

Annyira szeretnék vele közös életet, de mindezt úgy hogy őt semmilyen körülmények között ne szakítsam ki a saját kis életéből.....

Borzasztóan szeretem őt.....

Múlthéten sokszor elszomorodtam, hiszen az járt szüntelen a fejemben hogy hamarosan elmegy, és én nem lehetek vele, hogy itt ragadok, de ezt mennyire nem akarom..... Nem akarok ebben a városban élni, mert itt megfulladok......nélküle....

De tudom, hogy ha sikerülne kimennie külföldre, teljesen helyrejönne az élete. És én is kapnék egy magasszárú NIKE csukát....xd

Valahányszor együtt vagyunk úgy érzem mintha lázas lennék és boldog eufória fut végig a testemen, a lelkem pedig akárha tomboló viharba került volna, mely felkap a levegőbe és felrepít a világegyetem leggyönyörűbb csillagai és csillagködei közé, ahol szerelmemmel táncolok a szférák zenéjére........ Szinte leírhatatlan a boldogság amit olyankor érzek, és mikor a karjaiban megpihenek a végén, az békés álmokat és szelíd várakozást hoz nekem, melyben mindig elveszek......

Ő életem szerelme, a legtisztább és leggyönyörűbb dolog az életemben.

Minden reggel kávét iszik ezzel kezdi a napot, és imádom amikor utána megcsókol és ajkán érzem az édes forró kávé ízét..... amikor reggelente kinyitom a szemem és látom az ő arcát, természetesen mindig hamarabb kelek, mint ő..:P , és érzem ölelését, amikor váratlanul megragad hátulról és megölel, apró csókot lehelve a  nyakamra és az arcomra. Imádom hallani mély zengő hangját, mely végigsimogat, és érintését melybe beleborzong a lelkem is.....

Azt gondolom ebben a mai világban nagyon kevesek képesek olyan szerelemmel szeretni ahogy mi azt megtapasztaljuk egymás iránt.....vagy legalábbis én...:)

Nincs bennem kétség, jobban megbízom benne, mint eddig bárkiben.

Bárcsak egyszer lerakná a cigit, vagy legalább ne szívna ennyit...:)))

Remélem, még sok ilyen boldog fél évet tölthetek el vele.....nagyon szeretem!!!!!

Egy egész hetet tölthettem Vele...Nagyon jó volt, nagyon boldog voltam és nagyon szeretem. Jó tudni azt, hogy valaki szeret, törődik velem, és fontos vagyok valakinek, megbízhatom benne és tudni, hogy Rá mindig számíthatok! Pár nap múlva fél éve, hogy együtt leszünk. Olyan gyorsan eltelt ez a 6 hónap. Nagyon szerelmes vagyok!!!

Szeretlek Zoli!!!

Állj meg egy pillanatra, és tekintsd meg a természet apró, de tökéletes csodáit - a virágokban, a pillangókban, a madarakban. Ha Isten ennyi törődéssel teremtette ezeket, akkor bizonyára legalább ennyire törődik veled is.